Szeretettel meghívjuk Önt, családját és barátait  Kovács-Gombos Gábor  és Szegedi Csaba  festőművészek  DLA című kiállítására,a Scheffer Galériába  Megtekinthető: 2010. július 23-tól szeptember 23-ig  Scheffer Galéria, 1113 Budapest, Kosztolányi Dezső tér 4.

 

Tisztelettel meghívjuk Önt, családját és barátait  Hetey Katalin  Kossuth-díjas szobrászművész  emlékkiállítására  a Scheffer Galériába  Megtekinthető: 2010. június 10-től július 22-ig  Scheffer Galéria, 1113 Budapest, Kosztolányi Dezső tér 4.

 

A Scheffer Galéria tisztelettel meghívja Önt  és barátait KECSKÉS ANDRÁS festőművész kiállítására.  A képek 2010. április 8-tól május 6-ig tekinthetők meg. Május 6-án, 18 órakor finisszázst tartunk, melyre szeretettel várjuk.

 

A látható csönd  Kovács-Gombos Gábor és Kovács-Gombos Dávid ádventi kiállítása  Mondjuk néha: tapintható  a csönd. Máskor: süket csönd van. Most pedig – miközben a szentség auráját fonja körénk a kép, ami előtt éppen állunk – egyszer csak észrevesszük, igen, a szemünkkel vesszük észre: megpillantjuk a csöndet. A fűszálak csöndjét, a köd csöndjét, a felhőkét, a páráét. Az égbolt csöndjét, az odaát csöndjét, az útét, a fényekét, a pulzáló csillagokét, a várakozásét.  A sötétségét és a közeledő világosságét. Közben észrevétlenül bennünk is megszületik a csönd.  Túl közel van, ami elérhetetlen – ez ugyan csak két kép címe Kovács-Gombos Dávid, a fiú művei között, de akár össze is foglalhatja mindazt, amit elmond finom szürkéivel, áttetsző türkizeivel, párás zöldjeivel. Első látásra tájképeknek vélnénk, amiket látunk: sápadt egek és végtelen vizek, égben-vízben felfénylő felhőfoszlányok, földre boruló arcunk fölé magasodó fűszálak. Mégis talán sokkal inkább „időképek” ezek: végtelennek tűnő ködös napok és párás reggelek napfényt óhajtó ideje, az elhatározás előtti utolsó szusszanás, a kilépés előtti mély lélegzetvétel, a pattanásig feszült várakozás.  A Lépés, ami az Odakintet az Idebenttől elválasztja. Vagy összeköti? A reménység, hogy eljön a pillanat, amikor a felhő mögül egyszer csak mégis kibukkan a nap, hogy nem hiába vágyakozunk az után, ami a miénk... A Lehetőség, hogy elérhetjük, akármilyen közel is van.  „Múlóban az éjszaka, közeledik a nappal.” – olvassuk Pilinszky János egy sorát a meghívón. És reménykedünk, hogy tényleg múlóban és tényleg közeledik... Kovács-Gombos Gábor, az apa művein az éggel találjuk szemközt magunkat: az égbolttal és a földöntúlival, a láthatóval és a sejthetővel. Legyen az ég mély királykék, ragyogjon, mint türkiz palota vagy mint az „ég vizei”, legyen akár vöröslő fényesség, narancsos derengés – az Égi harmat, az ezernyi fénypont lüktetése nemcsak kompozíciót teremt, irányt ad a képeknek, hanem magával ragadja, Egyenes úton tereli a szemlélőt. Nézőpontot mutat valóságos és természetfölötti értelemben egyaránt. Mi ez a fény? Mi ez a perc, ez az egyelőre öröknek látszó, a kék vagy vörös egeken kifeszített pillanat? Mi ez a remegés? A feltárulás előtti utolsó feszült lélegzetvétel? Az idők jelei? A Fényküszöbön, a felnyíló kapun már feldereng, már átérződik a csoda, ami egyelőre csak odaát van.  Tudván tudjuk, hogy nem hiába várakozunk. „És várakozásunk ettől semmivel sem […] kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni – beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. […] Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.” (Pilinszky) S míg az időtlenben eligazít a képzelet, imává válhat minden ecsetvonás.  A kiállításon a föld és az ég találkozik. A lent és a fent ölelkezik. A láthatóban megfogalmazódik a láthatatlan, az anyagban az anyagtalan. A pillanatba sűrűsödik a végtelen. S feltárulva a sötétségből ragyog majd fel  – színről-színre – a világosság.  Ádventi kiállításra invitál a meghívó. Ránézünk a naptárra: igen, december közepe van, ádvent. Angyali híradás, Mária öröme, József aggodalma? Emlék-várakozás gyertyalángjai? Vagy valódi várakozás arra, aki eljött és aki eljövend.  Zászkaliczky Zsuzsanna  megjelent az Evangélikus Élet 2009. december 20-27., Karácsonyi-Újévi dupla számában  A Scheffer Galéria rendezésében a kiállítás a LeitnerLeitner irodában (1027 Budapest, Kapás u. 6-12.) látható 2010. május 29-ig.

A Scheffer Galéria irodák berendezésével és képek kölcsönzésével is foglalkozik.

 

Lakberendezés  "Akár egy zeneműnek, a Pest környéki dombtetőre tervezett ház tereinek is ritmusa van - így jellemezte a lakást a család festőművész barátja."  A galériát újabban felkeresik lakberendezési tanácsokért, nagy örömmel teszek eleget ezeknek a kéréseknek, éles példája a "Barátaim háza". Csodálatos volt egy ilyen Zoboki építményt berendezni. - Scheffer Lívia  Forrás: Szép házak, 2009 / 5.  Építész: Zoboki Gábor  Fotó: Székely Péter  Tovább a képekhez...

 

Szeretettel meghívjuk Önt, családját és barátait  Tölg-Molnár Zoltán  festőművész  Az anyag reális jelenléte. Bekezdések Tölg-Molnár Zoltán művészetéről. Megnyitó a Scheffer Galériában: „Tisztelettel Szent Lukácsnak – 16-tól 20-ig”.  A kiállítást megnyitja:  Varga Mátyás  Megtekinthető: október 20-ig  Tovább a megnyitó képeihez...

 

Budai Hírlap: Fagylalt a kirakaton - így szeretjük a kortársat   [Négyszemközt] 2009. 09. 08. 11:50   - részlet -     Jean Guitton Henri Bergson tanítványa volt, francia filozófus, akinek Isten és a tudomány című műve értékes - tudjuk meg Scheffer Líviánál, aki a könyvet leteszi a galéria sarkában található asztalkára, hogy foglalkozzon a vevővel. Egy fiatal házaspárral alkuszik épp egy Gross Arnold képre. Miután megegyeznek, gyorsan elmondja, hogy ezúttal egy fillért sem keresett, megy minden bevétel az alkotónak... Ez szerelem - mondja -, s ügyes másolatokat, színes csendéleteket sosem fog árulni.      - Csak a filozófiáért rajong vagy a szépirodalmat is szívesen forgatja?   - Eredendően vegyész vagyok, 22 évet dolgoztam a szakmámban, de gyerekkoromtól kezdve rajongok a művészetekért. Ha azt kérdezi, mit olvasok szívesen, talán József Attilát, Pilinszky Jánost, Hamvas Bélát említeném az első helyen, ugyanakkor régóta valósággal rabja vagyok a kortárs költőknek. A fiatalokat, nagy örömömre, most már az interneten is lehet olvasni. Más korosztály, de nem tudom ismeri-e Hervay Gizellának a Zuhanások című verséből ezt a pár sort: 'Két napom van:// egyik szemed, meg a másik.'

- A galériában körbe nézve is látszik, szereti az irodalmat, de a képek talán mégis a kedvencek.  
- Ezek nálam összefüggnek. Jelen pillanatban két helyen is - itt a galériában és az Újbuda Galériában - olyan kiállításom van, melyen Győrffy Ákos versei és Kovács-Gombos Dávid képei szerepelnek. De nézze csak! Ezt a képet itt a falon például a már említett Hervay Gizella Lódenkabát című versére Deim Pál (szentendrei festőművész - a szerk. ) alkotta. Persze, ha alaposan körbenéz, valóban látszik, hogy a képek a mindeneim, de ezeket nem tárgyként, hanem egyfajta szellemként szeretem. Egy emelettel feljebb, a lakásomban olyan képeket is láthat, amelyektől nem válnék meg - és nem az értékük miatt.  
  
- Ha képek, miért kortárs képek?  
- A kortárs művészetnek megvan az az izgalma, amely nekem személy szerint a hagyományosból hiányzik. Ez az élő kapcsolat. Ide bejön a művész, beszélgetünk. Mostanra kialakult egy széles kör - ahova írók, költők, képzőművészek tartoznak -, mely idejár. Valós, élő szellemi pezsgés ez. Más résztől úgy látom, hogy általában a kortárs művészet kezdi visszanyerni létjogosultságát. Elég ha említem a debreceni Modemet, itt Pesten a Ludwig Múzeumot. De képzelje, az is megtörténik, hogy amikor jövünk hazafelé a férjemmel, egyszer-egyszer azt látjuk: nyári estéken fagyis a kirakatüveg. Az emberek érdeklődnek, nézelődnek még akkor is, ha a mostani nehéz gazdasági helyzetben nem sokan vásárolnak.  
  
- Mi alapján választ alkotót? Megveszi a képeiket vagy bizományba adják?  
- Alapvetően mindegyik szerelem. Ha valakinek megragadnak a képei, addig járok utána, míg itt a falra nem akaszthatom a műveit. Fizetni nem fizetek értük, csak megpróbálom eladni. Az adott művész mond egy árat, én ráteszem a hasznomat, majd ha sikerül eladnom, az alkotó megkapja az általa mondott árat. Ez tiszta játék.  
  
- Hívatlanul is bekopogtatnak festők?  
- Persze, nem is kevesen. Pár napja járt itt egy édes kubai fiú a képeivel, de sajnos nem tudtam neki azt mondani, hogy beveszem a dolgait. A legnehezebb talán ezt kimondani, de nem mondhatok mást, ha tudom, így van.  
  
- Meg lehet ebből élni?  
- Nézze! A férjem egyetemi tanár, a gyerekeim már önálló felnőttek. A galériát a bevételből fenn tudom tartani, de családot már nem tartanék el belőle, de nem is kell. Ezért mondtam azt, hogy ez szerelem. Én nem szeretnék és nem is fogok sem ügyes másolatokat, sem színes csendéleteket árulni a bevétel miatt.  
  
- Miért esett a választása a XI. kerületre? (A Scheffer Galéria a Kosztolányi Dezső téren található) Itt nincsenek művész-kávézók, mozik vagy kiállítótermek.  
- Az idekerülésem oka egészen prózai: a XII. kerületben, a Sashegyen nőttem fel, ide mentem viszont férjhez. Való igaz, hogy jópár évtizeddel ezelőtt itt sokkal nagyobb, látványosabb kulturális élet zajlott, de téved, ha azt gondolja, hogy ez nem változik meg. Művészek hagyományosan kedvelt városrésze ez, csak ebben a háztömbben hét festő lakik, de sok író, zenész, filmes is ezt a környéket választja. Valami van benne.  
(…) 
  
K.D.  
  
(A felvételt Ágg Károly készítette) 


 

MŰVÉSZBŐL DOKTOR  Kovács-Gombos Gábor festőművész 2009. május 25-én summa cum laude védte doktori értekezését a Magyar Képzőművészeti Egyetem Feszty Házában. A DLA fokozat (Doctor of Liberal Arts) feltétele egyetemi végzettség, nyelvvizsgák, „mestermű” és az elméleti értekezés.  A disszertáció címe „Transzcendencia a művészetben mint az idea ’felragyogása’ az anyagban”. Témavezetője Dr. habil, DLA Tölg-Molnár Zoltán egyetemi tanár volt.  A tudományos értekezés témája a transzcendencia és művészet. A szerző évtizedek óta foglalkozik a címben megfogalmazott problémakörrel egyrészt mint képzőművész, másrészt mint egyetemi tanár. A fogalmat leszűkíti az ars sacra zsidó-keresztény hagyományok szerinti felfogásra. Főképpen a filozófiából, teológiából és természetesen a társművészetekből nyert doktrinákat alkalmazza a képzőművészetre általában, majd választott specifikumára, a kortárs képzőművészetre.  Teszi ezt úgy, hogy opponensei és bírálói javaslatára munkája eredményeként témájából egyetemi tankönyv lesz, így majd saját könyvéből oktathatja hallgatóit.  Kovács-Gombos Gábor doktori tanulmányait összegző „mesterműve”, – a Fényküszöb címet viselő festménysorozat – volt a művész legutóbbi soproni tárlatának főszereplője.   Ebből a sorozatból mutat be műveket a Scheffer Galéria. A kiállítás július-augusztus folyamán tekinthető meg.   Velledits

 

A Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft.  tisztelettel meghívja Önt, kedves családját, barátait  KOVÁCS-GOMBOS GÁBOR  festőművész  FÉNYKÜSZÖB című kiállításának megnyitójára  2009. Június 20-án, szombaton 17 órára a soproni Festőterembe (Petőfi tér 8.)  A kiállítást megnyitja : Beke Lászlóművészettörténész  A kiállítás megtekinthető: 2009.július 12-ig, naponta 10-18 óráig  A megnyitó fotói

 

Kortárs művészeti kiállítás  A SCHEFFER GALÉRIA Tisztelettel meghívja Önt  Romvári Márton  festőművész kiállítására  Megnyitja: Kramer Tamás  2009. Június 10-én (szerdán) 18 órakor  A kiállítás megtekinthető a LEITNER+LEITNER KFT irodájában 2009. Június 11-től 2009. Szeptember 4-ig  1027 BUDAPEST, KAPÁS U. 6-12.  Viziváros Office Center B/IV  A művész további képei megtekinthetők és megvásárolhatók a SCHEFFER GALÉRIÁBAN.

 

,,Helyek" című kiállítás június 3-tól szeptember 3-ig  A kiállítás Győrffy Ákos költő és Kovács-Gombos Dávid festő közös szellemi gyümölcse. Képek láthatók és versek olvashatók. A kiállított festmények megszületéséhez egy-egy Győrffy vers szolgált inspirációként. Nem versillusztrációkról van szó, hanem egyfajta szemlélődő, néma párbeszédről, versekben talált képekről, képekben talált gondolatokról.  A költő, Nem mozdul c. kötetéből: Lehet-e, hogy valaki inkább már táj.  Hogy az érzelmek és gondolatok többé  nem érzelmek és gondolatok benne,  hanem egy ösvénynek, egy erdőrészletnek  a képei, s ha feltennének neki egy kérdést,  a legigazabb választ azzal adná, hogy  elvinné a kérdezőt arra a helyre, rámutatna,  semmit sem szólna, így válaszolna.  (Táj) A megnyitó fotói